Lady Hyegyeong életrajza és megpróbáltatásai

Ebben a fejezetben magáról az egykori koronahercegnő életőről, valamint az abban szerepet játszó személyekről szeretnék kicsit bővebben írni Ja Haboush a könyvben való elbeszélése alapján. Aki látta már a Yi San című sorozatot, annak talán nem lesz annyira új a történet, de remélem, hogy ezen felül tudok majd új információkkal szolgálni, illetve adhatok a téma kedvelőinek egy összehasonlítási alapot. J

Hyegyeong úrnő 1735-ben született, apja Hong Ponghan (1713-1778) az előkelő P’ungsan Hong család tagja. Ahogy a kor szokása megkívánta, Lady Hyegyeong személyes születési neve ismeretlen maradt. A Joseon dinasztia alatt a nők személyes nevei sosem lettek feljegyezve. A legtöbb nyilvántartásban, a női családtagok a családban elfoglalt pozíciójuk alapján kapták nevüket (úgy mint lánya, felesége, anyja valakinek). A királyi családban tehát az asszonyok a rangjuk általi néven váltak ismertté. Hyegyeong úrnő mint név, így csak egyike volt a címeinek, melyen széles körben híresnek számított. 1744-ben kilenc évesen házasodott össze a vele azonos korú koronaherceggel, Sadoval. Öt évvel később Sado kormányzói rangot kapott, azonban a lényegesebb döntéseket ekkor még az apja hozta. Hyegyeong úrnő négy gyermeknek adott életet, két lánynak és két fiúnak, akik közül az egyikük Jeongjo király néven a trónra került később. Egy forró nyári napot, Yeongjo király rizsládába kényszerítette fiát, aki nyolc nap raboskodás után meghalt. Ez az esemény évekig a Joseon udvar fölött lebegett és feltartózhatatlanul kihatott mind azok életére, akik közel álltak Sado herceghez. A bosszúság és a halál utáni vágy helyett Hyegyeong úrnő tovább élt, hogy támogassa az apja halála végett sebezhetővé vált fiát.

Hyegyeong úrnő esete rendkívülinek számított több szempontból is. Az akkor hatalmon levő király el akarta kerülni fia nyílt kivégzésének bűntetőeljárását. Hozzá kell tenni, nem az apai érzései vezérelték ezen elhatározásában, hanem a Joseon dinasztia törvényei alól igyekezett kiutat találni. Ugyanakkor természetesen a királyság jövőjét is számításba kellett vennie. Abban az időszakban úgy hozta a rendelet, hogy a nyíltan halálrítélt személyek családjaira is kemény büntetés várt. Ez pedig kivetült volna a rokonságra, beleértve az esedékes örököst, Sado herceg fiát. Ha Hyegyeong úrnő a halált választja, az egyfajta ellenszegülésnek minősül a királyi döntéssel szemben, egyúttal pedig Sado bűnösségének az elismerését jelenti. Mind ezek felett pedig Yi/Lee San herceg királyi jogosultáságt szintén veszélybe sodorta volna. A rangját elvesztő koronahercegnő anyai hűsége és a természetes kötelességtudata a királyság irányában, kizárta az öngyilkosság lehetőségét. Habár az élet folytatása melletti elkötelezettsége végül utolsó napjáig szellemként kísértette a nemesasszonyt.

Sado koronaherceg halálának körülménye, hatalmas politikai felfordulást okozott. A viták központjába várható módon Yi/Lee San herceg került. Az, ami történt már önmagában is sok gondot eredményezett, de a miniszereket az öröklés mente sem hagyta nyugodni. A kedélyek csillapodásával 1764-ben Yeongjo király Hyojang herceg (1719-1728) – Sado néhai bátya – neve alá vette unokáját (posztumusz adoptálás). Így akarta megoldani, hogy véletlenül se érje a fiút a bűnösség vádja, igaz az ügy így is további konfliktusokhoz vezetett. Ezt követően a trónörökös jogosultáságának a kérdése tabunak számított, de a feszültség megmaradt a felszín alatt és bármelyik pillanatban kitörhetett. Hong Ponghan, Hyegyeong úrnő apja, magas rangú miniszterként szolgált az állami tanácsnál Sado halála idején. Ő lett végül kinevezve az unokája fő védnökének és ezáltal a sip’a frakció vezetőjének. Ponghan ellenfelei a király második feleségének (második királynő) követői a pyeokp’s frakció voltak. Ők igen nagy erőket forgattak meg, hogy megfékezzék Yi/Lee San trónrakerülését. Hyegyeong úrnőnek ezáltal nem csak a saját pozíciójának veszélyeztetettségével kellett szembe néznie, de szemtanújává vált az apját ért támadásoknak, valamint családja politikai hanyatlásának.

1776-ban Yeongjo király meghalt, a trónon pedig Jeongjo követte. Mivel az új király vegyes érzésekkel viseltetett vérszerinti rokonai felé, ezért a Hon család élete nem maradt felhőtlen. Jeongjo uralkodásának első évében, Hong Inhan (1722-1776), Hong Ponghan fiatalabbik testvére, a király iránti hűtlenséggel lett gyanúsítva, majd kivégezték. Azonban mivel az uralkodó anyja felé teljes mértékben odaadónak bizonyult, így békét hagyott neki és családjának. A nemes asszony megpróbáltatásai ezzel sajnos még sem értek végett. Fia 1800-ban váratlanul meghalt, unokája Sunjo, a trónörökös, még túl fiatal volt a kormányzáshoz (11 éves). Az ország vezetése Cheongsun anyakirálynő kezébe került, akinek a családja ősellensége volt a Hong nemzettségnek. 1801-ben, Hong Namin-t (1741-1801), az úrnő öccsét szintén halálra ítélték, mivel az a vád érte, hogy áttért a keresztény hitre.Lady Hyegyeong végül Sunjo király tórnra kerülésével lelt nyugalomra. Unokája figyelmmel valamint megértéssel fordult az asszony felé és minden tőle telhetőt megtett nagyanjya későbbi kényelméért.

Ez a bejegyzésem kicsit rövidebb lett, mint, amilyennek terveztem, ugyanis ide szerettem volna venni az emlékirat szerkezetének elemezését is. Viszont mivel az is már nagyobb lélegzetvételű résznek számít, ezért úgy döntöttem, hogy külön összefoglalóban taglalom. Remélem ezzel is örömet tudtam szerezni az olvasóknak, amint tudok érkezem a következő csemegével. J

Forrás: Memoirs of Lady Hyegyeong by JaHyun Kim Haboush