Érdeklődésem kezdete, okai és némi izelítő a történelmi háttérből, amiről fontos tudni/ Bevezető

Idén karácsonyra megajándékoztam magam a Lady Hyegyeong emlékiratai című könyvvel. A könyv pontos neve: Lady Hyegyeong emlékiratai, Egy koronahercegnő önéletrajzi írásai a XVIII. századból. Az eredeti koreai nyelven írodott művet korábban már Dorothy Ko lefordította angolra, de a legújabb publikáció JaHyun Kim Haboush tolla alól került ki. ( Érdemes a hölgy életének is utána nézni, de erre majd később kitérek). Ő elemezte, vezette elő és tette elérhetővé Hyegyeong úrnő alkotását szélésebb olvasókörben is. Mivel azonban magyar nyelvű kiadás nem készült a könyvből, ezért úgy határoztam, hogy bologot nyitok neki. Terveim szerint haldva az olvasással, amolyan összefoglalókat fogok írni és megosztom az olvasókkal az említésre érdemes valamint érdekes információkat, kibővítve ezzel és tisztább képet adva az adott korszakról, illetve a valós történésekről.

Mielőtt azonban nagyon előre rohannék, szeretnék egy kisebb bevezetőt írni, hogy ki is volt Lady Hyegyeong? Mit kell tudni arról a korszakról; hogy miért is fontosak az emlékiratai és személy szerint miért vált szenvedélyemmé, hogy elolvashassam a művét? A történelmi kisokos tőlem most nem lesz nagyon részletes, csak a főbb pontokat vázolom, mert nem erről szól a blog. Részletesebb információkért a wikipédián is el lehet kicsit kalandozni. Mégis szeretném, ha esetlegesen a témában nem jártas olvasók szintén kapnának egy gyors tréninget.

Yi San/Lee San herceg, vagy később ismert nevén Jeongjo király ( élt: 1752-1800, uralkodott: 1776-1800) a  koreai Joseon dinasztia egyik legnagyszerűbb uralkodója volt. Yeongjo királyt, (élt: 1694-1776, uralkodott: 1724-1776) nagyapját követte a trónón nehézséges küzdelmek mellett és után. Yeongjo király szintén a legkiválóbb uralkodók közé tartozott, nem beszélve arról, hogy hosszú életével és trónon maradási idejével a dinasztia rekordrerei között tudható. Az ő apjától kezdve nevezném igazán érdekesnek a királyság történelmét, de most ne menjünk annyira vissza az időben. Hosszú életű és keménykezű királyunknak egyik fia, Sado herceg (élt: 1735-1762, uralkodott: sajnos/v szerencsére? nem) lett az évek folyamán koronahercegnek kinevezve. Azonban a történészek kutatásai szerint a trónörökös elméje nem volt a helyén. Kiszámíthatlan dühkitörtésekben, paranoiás téveszmékben szenvedett, melyet erőszakkal, nemi erőszakkal vezetett le. Viselkedése folyamatos konfliktusokhoz vezetett az apjával, akinek szintén nem volt könnyű természete. A családi viszály egy súlyos incidens után (fia lázadása a király ellen) érte el tetőpontját, aminek eremdényeként a király egy rizsládába záratta örökösét és a tűző napra helyztette őt. Nyolc nap keserves éhezés, szomjazás, valamint a hőségben való kínszenvedés után, Sado herceg feladta az életért való küzdelmet. Ezt a büntetést szánta Yeongjo király a nyílt halálra ítélés helyett, mondván, hogy saját fiával nem képes azt megtenni. (Személyes vélmeményem szerint ez kegyetlenebb módszer volt.) Némi plusz információ gyanánt megjegyezném, hogy a bűnös örökös édesanyja ( a saját vérszerinti édesanyja!!!) tanácsolta a királynak az abnormális utód kiiktatását. Sado herceg fia, a későbbi Jeongjo király, természetesen felnézett apjára gyerekként, fájt neki az elvesztése és, amikor trónra került Sado koronaherceg fiaként tüntette fel magát. Azóta több teoria is született, hogy valójában mi is folyhatott Sado herceg és apja között. A legtöbb tény azt támasztja alá, hogy a koronaherceg beteg volt mentálisan. A XIX. században röppent fel az a pletyka, hogy Yeongjo király örököse egészséges mentalitással rendelkezett, egyszerűen csak királyi intrika áldozatává vált. Ami szintén elképzelhető, hiszen akadt a Joseon dinasztia alatt rengeteg a példa a különböző pártok közötti sakkjátszmákra. ( ezek a frakciók néha már kövöhetetlenül dobálták magukból a fordulatokat) Ezen a vonalon elindulva készült is pár filmsorozat, mely Sado herceg védelmére kel a történetekben. Azonban a valós eseményeknek akadt egy tökéletes szemtanúja, mégpedig a koronahercegnő, Lee San/Jeongjo király édesanyja. Lady Hyegyeong (élt: 1735-1816) a korszak igen inteligens és tehetséges asszonyai közé írta be magát a történelembe, köszönhetően művének. Az pedig, hogy Jeongjo király trónra került, részben (talán nagy részben) neki is köszönhető. Abban az időszakban a megözvegyült asszonyok, akiknek néhai férjeik valami bűnt követtek el, bizony a szokás követelése szerint véget kellett vetniük saját életüknek. Viszont ellenben megannyi példának a koronai rangját elvesztő nemesasszony, fia és családja érdekében “pofátlanul” az életet választotta. Élnie kellett, hogy segíthesse gyermekét és, hogy megírja ezt a remeket, ezáltal rekordálva az igazságot és leróva bocsánatát. Feljegyzéseit kínai írás helyett a koreai hangul-lel készítette,  így téve szélesebb körben elérhetővé az olvasóknak. Története négy részből áll, mind a négy kézirat különböző aspektusokat taglal. Kéziratainak címzettjei közt van unokája is, a harmadik részt kifejezetten neki írja  melyben részletezi férfje és apósa viszályát. Azonban az első kettő kötetben kitér a hétköznapi életre a palotában, a politikai intrikákra és a szokásokra egyaránt. A továbbiakat illetően később folytatom, az összefoglalóimmal fokozatosan haladva. Még pár szó JaHyun Kim Haboushról, aki a fordítást és a könyvet készítette. Ő is felkeltette érdeklődésemet, mert nőként értelmezte és elemezte ezt a ritka struktúrájú darabot, szélesebb és újabb értelmet, tisztább képet adva annak. Neki köszönhető, hogy a mű ilyen formában olvasható. Dorthy Ko a téma szintén lelkes kutatója a könyv első soraiban ismerte el, hogy Haboush az alapos és hosszú munkája során, szinte eggyé vált Lady Hyegyeong személyével. 

Úgy négy-öt éve már elmondható, hogy én is azon személyek közé tartozom, aki előszeretettel tanulmányozza a koreai kultúrát, de legfőképpen lelkes nézője a dél-koreai sorozatoknak, valamint filmeknek. Így keltette fel a figyelmemet pár évvel ezelőtt, - amikor elkezdték vetíteni az M1 magyar csatornán - a Koronha hercege (Yi San/Lee San) című sorozat. A Palota ékköve után, igen könnyen a kanapéhoz szögezett a történet és, amennyiben épp volt lehetőségem rá, igyekeztem folyamatosan figyelemmel kísérni. Magam sem tudom hallottam-e valakitől, vagy csak kíváncsiság szinten jött-e az ihlet, de meg akartam tudni, tényleg létezett-e a történetünk főhöse Jeongjo király? Ekkor már azt hiszem javában a közepénél járt a dráma, de a wikipédián olvasott információkat, a családfát, minden hiteles morzsát, amit csak tudtam igyekeztem összeszedegetni az akkor még sokkalta gyengébb angol tudásommal. Mondhatni a lexikális weblapon a végére le is lőttem magamnak a nagy fordulatokat és kikövetkeztettem a hátra maradó eseményeket. Habár hiába minden adat magára az igazi rejtélyre, hogy mi is zajlott le apa és fia között, és, hogy Sado herceg mentálisan sérült volt, vagy tényleg intrika áldozata lett, az nem vált annyira tisztává.( Leg őszintébben persze én az utóbbi verzióban reménykedtem) Ámde megakadt a figyelmem Lee San édesanyjának Lady Hyegyeongnak a kéziratain és felcsillant rá rögtön a szemem. A neve alatt már elhintettek egy mondatot, miszerint az ő elbeszéléséből kiindulva, férje valóban elmebeteg volt, de erről több képet nem lehetett kapni. Azonban nem csak a rizsládában haldokló herceg története késztetett arra, hogy egy nap kézbe vegyem ezt a könyvet. Egyre jobban vágytam tudni a korszakról, a szokásokról és a történetében jelen levő fontos személykről, valamint magáról Lady Hyegyeongról. Minél több történelmi drámát nézek és minél többnek próbáltam eddig vizsgálni a valós hátterét, természetesen falakba ütköztem. Ennek pedig nem más az oka, minthogy a Joseon királyság ideje alatt a palotából semmi hír nem szivároghatott ki az ott élők életeseményeit illetően. Ha bármilyen pletyka is szárnyra kelt az csak híresztelés volt és nem lehetett soha megerősíteni az igazsgát tartalmukat. Éppen ezért maga az egykori koronahercegnő kézirata nagy jelentőséggel bíró érték, de ennek részleteibe is majd később mennék bele.

Így elsőre ennyi volna, nem akarom túl szaporítani a szót a bevezetésben. Igyekeztem már most elhinteni olyan információkat melyek megragadtak a fejemben a könyv első pár oldalának olvasása után. Következőleg érkezem az első összefoglalóval. :)