Az első bejegyzésemben a könyvet illetően, szeretnék írni JaHyun
Kim Haboushról (élt: 1941-2011), magáról a Lady Hyegyeong emlékriatainak
fordítójáról. A mű előszóját Dorothy Ko írta, melyben bemutatja tudós
kollégáját és érzékelteti Haboush művének jelentőségét. Mindkét hölgy az
Egyesült Államok hires kolumbiai egyetemének tudósai voltak és lelkes kutatói a
koreai törénelemnek, valmint irodalomnak. Mivel akadt közös munkájuk (közösen
elemezték a konfúcianista koreai női írókat és költőket) és Dorothy Ko szintén
foglalkozott a könyv témájával, ezért őt érte a megtiszteltetés, hogy néhány
oldalban prezentálja a kötetet.
Dorothy Ko az előszó első soraiban rögtön azzal indít, hogy JaHyun Kim Haboush egy igazi eredeti személyiség volt. Minden műve hibátlanul magában hordozta a tudósnő temperamentumát, intelektualitását, kiváló meglátásait. Mindenek felett azonban Hyegyeong úrnő emlékiratainak fordítása tükrözte ezt leginkább . Kutató kollégája kendőzetlenül vetette papírra, hogy Haboush maga lehetett volna akár az egykori koronahercegnő Lady Hyegyeong.
A nőkre jellemző figyelmességgével, a politikai nyelvvel, amit használt, a népi elbeszélések gazdagságával, az érzelmek erejével és a világi összefüggéseivel JaHyun Kim Haboush keményen szembe fordult a hagyományos Koreai történelemmel. (Különösen a modern nosztalgikus nacionalista szemléletet tekintve.) Ezen felül kiváló vizualitásának köszönhetően írásai közben szókészletét oly mesteri módon kezelte, hogy azzal a férfiak számára is érthetővé tudta tenni a női szemléletet. Lady Hyegyeong négy emlékirata, amelyet a könyv tartalmaz, csupán egyike volt megannyi a Joseon korszakban nők által írt irodalmi műveknek. Jellemző volt az is, hogy a kegyvesztett, asszonyok nagy mennyiségben ragadtak papírt. Fontos emellett megjegyezni, hogy mind ezen alkotások a nemzeti nyelven íródtak. Legyen az kézirat, párnakönyv, a királynőnek, vagy a királynő által fogalmazott rendeleket, az összes darab ami női kéz alól lett publikálva hangul-lel voltak feljegyezve. A hagyományos történelem (Bevezetés a Kínai Konfúcianista patriarchátus történetébe) azzal magyarázza mind ezt, hogy a jogfosztott nemeshölgyek jó üzletet láttak a műveikkel való kereskedelemben. Ugyanez a vád érte Hyegyeong úrnőt is, történetéből pedig azt a következtetést vonták le hallgatólagosan, hogy áldozatként szenvedte el az eseményeket. Ja Haboush, azonban egészen más perspektívában látta a tényeket. Úgy vélte a nemeshölgy írása első sorban túl magas szinten íródott ahhoz, hogy egy átlagos olvasó megértse, tehát megvegye azt. Allás pontja szerint az emlékiratok sokkal magasabb célt szolgálnak, minthogy ilyen egyszerűen félre lehessen tenni őket. Egy konfliktusokkal tűzdelt világot tár fel az olvasók számára. Finoman tárgyalja a történteket apa és lánya, férj és feleség között, ahogy a szokások és a családi struktúra megkívánta a konfúcianista normák és értékek ráhatása mellett. Ebben az elkapott történelmi képsorozatban bepillantást nyerhetünk; összegyezhetetlen erkölcsi elvárásokba, vagy éppen vizsgálhatjuk a különbséget a belső magán érzelmek és a nyilvános kötelezettségek között. Hyegyeong úrnő feljegyzéseiben kifejezésre jutnak az abban főszerepet játszó személyek vívódásai. Több volt viszont, mint önéletrajzi összefoglaló. Szemtanúként az úrnő azt akarta, hogy az igazság ne vesszen el, ne merüljön feledésbe. Fontos volt számára, hogy megőrizze darabját az útókor számára. Azzal, hogy mind ezt megette, ugyanakkor teljesítette a kor konfúcianista emberének elvárt kötelességét is.
Ja Haboush életen át tartó hívője volt a színházaknak. Kedvencei közé tartozott többek között Shakespeare, a dél kínai dráma, az olasz opera. Dorothy Ko elmondása szerint, talán ezért is látott rá nagy tapintatosággal az érzelmek erejének kifejezésére. Gondolkodásában úttörőnek számított az Egyesült Államok egyetemének tudósai között is. Kutatásával és azok követezményinek feltárásának köszönheten alapjaiban rengette meg a Joseon dinasztia történelmének bizonyos részleteit. Hyegyeong úrnő világában az érzelmek kézzel fogható hatásokat eredményeznek; a félelem betegségekhez vezet, a harag pedig szószerint öl. Nem könnyű kezelni mind ezt, főleg nem olyan helyzetekben, mint egy házasság. A konfúcianista szemlélet egyik elvárása a menyasszonytól, hogy a házasságot követően hátat kell fordítania vérszerinti szüleinek. Pontosabban fogalmazva a hűséget, amivel az ő irányukba tartozott, azt feleségként a férj szülei felé köteles tanúsítani. Lady Hyegyeong az életét elszigetelve, korlátok közé szorulva kellett le élnie, de a hite, a gondolatai, és cselekedetei, súlyt vittek a világ politikájába és a kozmikus szinten levő erkölcsi világba egyaránt.
JaHyun Kim Haboush többszörös feljegyzések alapos vizsgálatai mellett, igyelezett megragadni a történelem folyékonyságát és összetettségét. Ő azonban arra a kérdésre fókuszált, hogy az akadályok miként keletkeznek és miként lehet új arculatot formálni abból, átjutva rajtuk. Számára a röghöz kötött hagyományos történelmi tények nem tekintődtek megváltozhatatlannak. Kolléganője Ko szerint a történésznő színházak iránti rajongása talán megmagyarázza azt az ironikus dárámát, amiként az életét élte. Tizenöt éven keresztül szenvedett a rákkal, de betegségének a legapróbb látszatát sem engedte soha a felszínre. Dorothy nem értette Ja Haboush elszántságának erőforrását, egészen addig míg újra nem olvast az ő feldolgozásában Hyegyeong úrnő emlékiratait. A hagyományos történelmi kutatók talán az áldozatot látják az egykori koronahercegnőben. Szerintük a nemes asszony intrikákba keveredve kényszerült arra, hogy végig nézze apja és saját családja kálváriáját. Azonban Ja Haboush szemében az úrnő nem áldozat volt. Ehelyett úgy véli, hogy a Joseon korban élt hölgy saját sorsa mesterévé vált, amikor megtanulta elfogadni azt, amin nem tud változtatni. Az utolsó emlékiratában (kelt: 1805) érzékelteti az emberi szív sötétségét és a boldogság törékenységét egy tragikus pillanatban. Legyőzve a bűnösség és a félelem érzését Hyegyon úrnő az erkölcsi tekintélyének erejével egyfajta derűvel kísért nyugalmat ér el.
Az utolsó sorokban Dorothy Ko eljátszik annak gondolatával, hogy talán Lady Hyegyeong személyesen adta az erőt JaHyun Kim Haboushnak a mű fordításához és elemzéséhez. A történész professzornő szenvedélye és elkötelezettsége adta az erőt, hogy kikristályosítsa, halhatatlanná és hőisessé tegye Hyegyeong úrnő személyét. Éppen ezért a XVIII. századi koronahercegnő, akivel hamarosan megismerkedhetnek az olvasók, nem létezne most Ja Haboush közreműködése, alapos kutató munkája és kitartása nélkül.
Forrás: Memoirs of Lady Hyegyeong by JaHyun Kim Haboush
Dorothy Ko az előszó első soraiban rögtön azzal indít, hogy JaHyun Kim Haboush egy igazi eredeti személyiség volt. Minden műve hibátlanul magában hordozta a tudósnő temperamentumát, intelektualitását, kiváló meglátásait. Mindenek felett azonban Hyegyeong úrnő emlékiratainak fordítása tükrözte ezt leginkább . Kutató kollégája kendőzetlenül vetette papírra, hogy Haboush maga lehetett volna akár az egykori koronahercegnő Lady Hyegyeong.
A nőkre jellemző figyelmességgével, a politikai nyelvvel, amit használt, a népi elbeszélések gazdagságával, az érzelmek erejével és a világi összefüggéseivel JaHyun Kim Haboush keményen szembe fordult a hagyományos Koreai történelemmel. (Különösen a modern nosztalgikus nacionalista szemléletet tekintve.) Ezen felül kiváló vizualitásának köszönhetően írásai közben szókészletét oly mesteri módon kezelte, hogy azzal a férfiak számára is érthetővé tudta tenni a női szemléletet. Lady Hyegyeong négy emlékirata, amelyet a könyv tartalmaz, csupán egyike volt megannyi a Joseon korszakban nők által írt irodalmi műveknek. Jellemző volt az is, hogy a kegyvesztett, asszonyok nagy mennyiségben ragadtak papírt. Fontos emellett megjegyezni, hogy mind ezen alkotások a nemzeti nyelven íródtak. Legyen az kézirat, párnakönyv, a királynőnek, vagy a királynő által fogalmazott rendeleket, az összes darab ami női kéz alól lett publikálva hangul-lel voltak feljegyezve. A hagyományos történelem (Bevezetés a Kínai Konfúcianista patriarchátus történetébe) azzal magyarázza mind ezt, hogy a jogfosztott nemeshölgyek jó üzletet láttak a műveikkel való kereskedelemben. Ugyanez a vád érte Hyegyeong úrnőt is, történetéből pedig azt a következtetést vonták le hallgatólagosan, hogy áldozatként szenvedte el az eseményeket. Ja Haboush, azonban egészen más perspektívában látta a tényeket. Úgy vélte a nemeshölgy írása első sorban túl magas szinten íródott ahhoz, hogy egy átlagos olvasó megértse, tehát megvegye azt. Allás pontja szerint az emlékiratok sokkal magasabb célt szolgálnak, minthogy ilyen egyszerűen félre lehessen tenni őket. Egy konfliktusokkal tűzdelt világot tár fel az olvasók számára. Finoman tárgyalja a történteket apa és lánya, férj és feleség között, ahogy a szokások és a családi struktúra megkívánta a konfúcianista normák és értékek ráhatása mellett. Ebben az elkapott történelmi képsorozatban bepillantást nyerhetünk; összegyezhetetlen erkölcsi elvárásokba, vagy éppen vizsgálhatjuk a különbséget a belső magán érzelmek és a nyilvános kötelezettségek között. Hyegyeong úrnő feljegyzéseiben kifejezésre jutnak az abban főszerepet játszó személyek vívódásai. Több volt viszont, mint önéletrajzi összefoglaló. Szemtanúként az úrnő azt akarta, hogy az igazság ne vesszen el, ne merüljön feledésbe. Fontos volt számára, hogy megőrizze darabját az útókor számára. Azzal, hogy mind ezt megette, ugyanakkor teljesítette a kor konfúcianista emberének elvárt kötelességét is.
Ja Haboush életen át tartó hívője volt a színházaknak. Kedvencei közé tartozott többek között Shakespeare, a dél kínai dráma, az olasz opera. Dorothy Ko elmondása szerint, talán ezért is látott rá nagy tapintatosággal az érzelmek erejének kifejezésére. Gondolkodásában úttörőnek számított az Egyesült Államok egyetemének tudósai között is. Kutatásával és azok követezményinek feltárásának köszönheten alapjaiban rengette meg a Joseon dinasztia történelmének bizonyos részleteit. Hyegyeong úrnő világában az érzelmek kézzel fogható hatásokat eredményeznek; a félelem betegségekhez vezet, a harag pedig szószerint öl. Nem könnyű kezelni mind ezt, főleg nem olyan helyzetekben, mint egy házasság. A konfúcianista szemlélet egyik elvárása a menyasszonytól, hogy a házasságot követően hátat kell fordítania vérszerinti szüleinek. Pontosabban fogalmazva a hűséget, amivel az ő irányukba tartozott, azt feleségként a férj szülei felé köteles tanúsítani. Lady Hyegyeong az életét elszigetelve, korlátok közé szorulva kellett le élnie, de a hite, a gondolatai, és cselekedetei, súlyt vittek a világ politikájába és a kozmikus szinten levő erkölcsi világba egyaránt.
JaHyun Kim Haboush többszörös feljegyzések alapos vizsgálatai mellett, igyelezett megragadni a történelem folyékonyságát és összetettségét. Ő azonban arra a kérdésre fókuszált, hogy az akadályok miként keletkeznek és miként lehet új arculatot formálni abból, átjutva rajtuk. Számára a röghöz kötött hagyományos történelmi tények nem tekintődtek megváltozhatatlannak. Kolléganője Ko szerint a történésznő színházak iránti rajongása talán megmagyarázza azt az ironikus dárámát, amiként az életét élte. Tizenöt éven keresztül szenvedett a rákkal, de betegségének a legapróbb látszatát sem engedte soha a felszínre. Dorothy nem értette Ja Haboush elszántságának erőforrását, egészen addig míg újra nem olvast az ő feldolgozásában Hyegyeong úrnő emlékiratait. A hagyományos történelmi kutatók talán az áldozatot látják az egykori koronahercegnőben. Szerintük a nemes asszony intrikákba keveredve kényszerült arra, hogy végig nézze apja és saját családja kálváriáját. Azonban Ja Haboush szemében az úrnő nem áldozat volt. Ehelyett úgy véli, hogy a Joseon korban élt hölgy saját sorsa mesterévé vált, amikor megtanulta elfogadni azt, amin nem tud változtatni. Az utolsó emlékiratában (kelt: 1805) érzékelteti az emberi szív sötétségét és a boldogság törékenységét egy tragikus pillanatban. Legyőzve a bűnösség és a félelem érzését Hyegyon úrnő az erkölcsi tekintélyének erejével egyfajta derűvel kísért nyugalmat ér el.
Az utolsó sorokban Dorothy Ko eljátszik annak gondolatával, hogy talán Lady Hyegyeong személyesen adta az erőt JaHyun Kim Haboushnak a mű fordításához és elemzéséhez. A történész professzornő szenvedélye és elkötelezettsége adta az erőt, hogy kikristályosítsa, halhatatlanná és hőisessé tegye Hyegyeong úrnő személyét. Éppen ezért a XVIII. századi koronahercegnő, akivel hamarosan megismerkedhetnek az olvasók, nem létezne most Ja Haboush közreműködése, alapos kutató munkája és kitartása nélkül.
Forrás: Memoirs of Lady Hyegyeong by JaHyun Kim Haboush
Egyre kìváncsibb vagyok! :)
ReplyDelete