Előtte viszont két dologról szeretnék említést tenni. Először is Hyegyeong úrnő nevét átjavítottam és talán pár olvasónak fel is tűnt ( Ha nem, akkor nem szóltam XD ). Helyes lett volna az előző Hyegyong forma is, ha tudok az o betű felé vonalat húzni, de egyenlőre ezt még nem kiviteleztem. Ha pedig feloldjuk a betűszerkezetet, akkor “eo” lesz belőle. Legelőször ez elkerülte a figyelmemet, azért írtam helytelen formában a nevét. Illetve sem a hangul-t nem ismerem, sem az átírásban nem vagyok éppenséggel jártas. A megértést köszönöm, a kritikát is fogadom és a felvilágosítást is. :D
Nos a másik ügy, egy a napokban tett igen érdekes felfedezésem. Nem régiben összefutottam teljesen véletlenül (vagy még sem? Nem hiszek a véletlenekben, ami azt illeti) a Hwajung nevű történelmi sorozatba, ami ismét szenvedélyes módon megragadta a figyelmemet. Rögtön beleástam magam a történelmi háttérbe, noha magáról a hercegnőről nincs részletes leírás. Ellenben a királyokkal és a körülényeikkel kapcsolatban képben szerettem volna lenni, hogy ne minden háttér tudás nélkül álljak neki az epizódoknak. Nahát, aztán igen hamar belebotlottam a Hong családnévbe a hercegnő leendő szerelme személyében. Be is villant a tudatomba, hogy mi van, ha Lady Hyegyeong Hong nemzettségének az egyik felmenője a Hwajung történetben szereplő férfi hősünk. Nem voltam meggyőződve, mert hát lehetett több Hong család nemesi, de gondoltam utánanézek. Fellapoztam a Lady Hyegyeong emlékiratai című könyvet, mert emlékeztem, hogy tartalmazza a családfájukat is és nem kicsit leesett az állam abban, amit ott találtam. A családfa pontosan Hong Joo Won –tól és Jeongmyeong hercegnőtől van levezetve. Tehát ők vannak az élen, a legtetején. Ráadásul mivel a született gyermekük évszáma is reális a hercegnő életkorát tekintve, több mint valószínű, hogy egy és ugyanarról a Jeongmyeong hercegnőről van szó. Ha lesz lehetőségem bescannelem, mert jól fokuszált képet nem tudtam a családfáról csinálni és az interneten ennek nem lehet utána nézni. Na, de most már rátérek a témára.
Az 1795-ben írt memoárjában, Lady Hyegyeong egy egyszerű mintába rendszerezi az életét. Édeni gyermekkora lényegében kilenc évesen véget ér a házassággal. Az élete a palotában szüntelen megpróbáltatások tengerévé válik. Először férje mentális betegsége végett, majd annak halála okán, amit az udvari politika labirintus jellegű szövödménye eredményezett. Mind ezek felett, le kellett küzdenie a halál utáni vágyakozását, mely kihatott az egész addigi életére 55 éves koráig, amikor 1790-ben Sunjo unokája megszületett. Annak ellenére, hogy az úrnő egy kifejezetten rendkívüli történettel számol el az olvasóknak, maga műfaj minta variációja a legközszerűbb archetípusok közé tartozik. Ami ízt és lendületet ad a darabnak, az a béke és a nehézség fogalmának meghatározásában rejlik, valamint abban a kérdésben, hogy miként éri el főszereplőnk a végső megoldást. ( Az első meomár az egyetlen a négyből egyébként, melyben a főhős, a szerző, és az elbeszélő egy és ugyanazon személy. ) Míg az úrnő életét gyermekkorban a béke jelenléte határozta meg a maga hiányosságaival együtt, úgy felnőtté válva ellentmondások sokasága gyülemlik köré a béke jelenléte nélkül. Éppen ezért az egykori koronahercegnő sosem érte el az elégedettség szintjét, amiből fakadóan szégyentelinek és bűnösnek érezte magát. Sunjo születésével, viszont remény ébredt benne. Látva Jeongjo király kisfiát, megkönnyebbült, hiszen bizonyosságot nyert az Égiektől, hogy élete nem volt hiábavaló.
Elbeszélésében Hyegyeong úrnő különleges szerepet tulajdonított a gyerekkorának. Kislányként arany életet élt, akit a szülei nagyon szerettek és neki nem volt más feladata, mint fogadni, valamint viszonozni ezt a törődést. Magát komoly gondolkodású tudatos gyermeként mutatja be a feljegyzésben. A családi házból a palotába való költözés, a magánéletből a nyilvános közösségi életbe való költözést jelentette. Az egyszerű harmónia világából a többszörös szabályok szférájába került. Amint a házasság megvalósult, azonnal más szerepekkel kellett azonosulnia, úgymint feleség, meny, anya, valamint a koronahercegnői titulus (sejabin). Innentől kezdve hűségét férje családja felé volt köteles tanusítani. Ez egy hatalmas ellentmondásnak minősült az akkor fiatal lány számára, hiszen ugyanazokat a kötelezettségeket, melyeket vérszerinti szülei iránt gyakorolt, nem praktizálhatta apósával és királynőjével szemben. Az emóciókat áthelyezni pedig képtelenség. A konfúcianista társadalomban az érzelmek kifejezésének nem volt helye a frissen házasodott menyasszonynál. Az idegen férjnek és szintén ismeretlen családjának, akikekkel először találkozik életében, nem volt okuk ilyesmit elvárni az új feleségtől. Ellenben a teljes lojalitás alappillér a beházasodott nő kötelességeinek soraiban. Ez a fajta lojalitás pedig kihatott a vérszerinti szülőkre. Azt jelentette, hogy a mennyegzőtől kezdve korlátozottá vált minden, amit a mátka a vérszerinti apjáért és anyjáért tehetett. Jó példa erre Lady Hyegyeong életéből, hogy Sado felesége nem viselhette a megfelelő gyászruhát édesanyja halála után. Hyegyeong úrnő ugyanakkor megtapasztalta a rendkívüli igények közötti konfliktust, ami a házzaságban betöltött szerepeivel járt. Erre pontosan a férfje halála után történtek a legextrémebb példa. Anya és feleségként azon a ponton meghasonlott önmagával. Mint az egykori koronaherceg özvegye, kötelessége lett volna követni Sado-t a halálba. Azonban a szülői igények az ellenkezője mellett protestáltak. Választania kellett, hogy törlesztve tartozását meghal, vagy tovább él a szégyenben. Habár az utóbbi mellett döntött, nem mentesítette magát és sosem feledkezett meg arról, hogy felességként elbukott és nem teljesítette kötelességét. Haboush a következőt idézi a nemesasszonytól. “Kívánva a trón visszafizetését és a trónörökös megvédését, feladom annak gondolatát, hogy megöljem magam. Ettől függetlenül, hogyan is feledhetném öntudatom utolsó pillanatában is akár, annak szégyenét, hogy nem gyakoroltam a megfelelő véget, és megbánásom elkísér hosszú és lassú életemen át.”
Családja védelmében az úrnő ugyanazt a logikát alkalmazza és állítja, hogy olyan helyzetbe kerültek, melyben nyilvános kötelezettésüket kényszerültek teljesíteni. Az apja a hivatalban maradás mellett döntött, hogy támogatni tudja unokáját veje halála után. Lady Hyegyeong bátya Hong Nagim a becsületét adta édesapja életéért. A lista így megy tovább, ahol választás esik a személyes becsület és a nyilvános becsület indítékán. Az elhatározás melyet úrnő és apja hoztak, a privát becsület mély kompromisszumát igényelte. Ez az asszony szégyenének forrását jelentette. Ugyanakkor állítja, hogy ez az áldozat a közjóért való odaadásból született. Egy balszerencsés váratlan eset folytán viszont törekvései értelmét veszni látszottak. Keserűséggel fogadtam Yeongjo király rendeletét 1764-ben, amiben a király Jeongjo-t a néha Hyojang herceg örökbefogadottjává tette. Ugyan a rendelet konkrétan nem adott magyarázatot a lépés okára, minden bizonnyal Yi/Lee San nagyapja ezzel akarta elkerülni, hogy rávtődjön a trónörökösre apja sötét árnyéka. Ennek következtében azonban Hyegyeong úrnő elveszítette legális szülői státuszát és annak lehetőségét, hogy anyakirálynő ( Dowager királynő ) lehessen. Az, hogy ezen hír fiával kapcsolatban sokkolta őt, érthető. Mind ezek ellenére hamincegy év után sem volt képes elismerni a végrehajtott királyi parancs tényét. A rendeletet az úrnő szükségtelnnek és igazságtalannak tartotta. Nem elképzelhetetlen ezek után, hogy elutasította lelélekben az obijektív nézőpontot az ügy kapcsán. Éppen elég fájdalommal járt számára a tudat, hogy őt és férjét a fiukra nehezedő teherként tekintette apósa. Azt, hogy ő valamint Sado herceg vált a becstelenség legmélyebb forrásává már nem tudta feldolgozni. A nemesasszony, elebszelésének írás stílusával érzékelteti a mély kétséget, a kiábrándultságot, melyeket az elvárásai és a tapasztalatai közötti eltérés észlelése eredményezett. Az erkölcsi rend és az emberi viszonyok összhangjának a hitében nevelkedett. Aztán a palotába kerülve ennek a hitnek a megőrzése kihívássá vált számára. Az életében újra és újra felmerülő események, távol álltak legvadabb a elképzelésektől. Ráadásul mind kaotikus és túl váratlan volt. Röviden tehát össze is foglalja, hogy a harmónia és a rend egyedül gyermekkorában lengte körül. Ahogy ezek az évek véget értek, az illúzió visszafordíthatatlanul elveszett.
Hyegyeong úrnőnek sok mindenen el kellett gondolkodnia. Haboush felteszi azok a kérdéseket, melyek az egykori koronahercegnő fejében is megfordulhattak; Vajon a nemes asszony, hogy volt képes a tapasztalatairól beszélni? Miért volt annyi szenvedés és zűrzavar az életében? Lehetséges, hogy mind ez a felfordulás azért történt, mert bizonyos emberek hibát követtek el? Vajon a szenvedésük következménye a személyes felelősségük volt? Lady Hyegyeong társadalmának a kulturális nyelve által, erkölcsi személnyek a jó szándékkal és ítélőképességgel rendelkező ember számított. Ez bonyolulttá tette elfogadni annak a lehetőségét, hogy egy jó ember alapvető tévedéseket kövessen el és végül annak tragikus hibájánál kössön ki. Sado herceg özvegye még az égiek figyelmét is megkérdőjelezte annak fényében, ha valóban minden ember a saját sorsáért felelős. Ám, ha ezt elismeri azzal az emberiség erkölcsi rendjének a létezését tagadja meg, arra pedig nem volt képes. Így hát elfogadt a történteket a felsőbbrendű erő nevében, miszerint az láthatatlanná tette számára az utat, - amelyen haladt -, de logikus struktúrával rendelkezett. Ezáltal kénytelen volt belátni az élet tökéletlenségét. Annak ellenére, hogy elvetette a személyes felelősség tényét, fejében sejtelmesen mégis ott kavargott a gondolat, hogy ő maga volt saját sorsának okozója. Máskülönben miért kellett volna annyi tragédiát és káoszt átélnie? Ha nem maga idézte meg az eseményeket, akkor beléjük lett helyezve. Vajon az égiek utálták őt? Ezek a kétségek megmagyarázzák azt a megkönnyebülést, ami unokája születésekor érte. Azt a napot akkor egy jelnek tekintette, hogy odafentről elismerték minden odaadását, amit a közjóért tett. ( Logikus, ha arra gondolunk, hogy a fia a dinasztia egyik legkiválóbb királyvá vált. :D) Bizonyosságot nyert törekvése és hite. Habár törékeny volt a béke melyre ekkor lelt, de határozott megnyugvást hozott a nemesasszony számára. Ez a jel az Égiektől, ugyan nem mentesítette őt a szégyentől, nem tette jóvá a rosszat, de bebizonyította, hogy az élete nem veszett kárba.
Forrás: Memoirs of Lady Hyegyeong by JaHyun Kim Haboush
Hol lehet megtalálni a családfát ?
ReplyDelete